1.         Néhány mondat a vetítőpárról (szakma, életkor, érdeklődés), s mutassa be a csoportot/foglalkozást (létszám, időkeretek, korcsoport  szerint).

Vetítőpárosunk egyik tagja az iskolapszichológus, a másik pedig egy 9. ozstályos (rendész osztály) diáklány. Anikó önként jelentkezett, hogy szeretne részt venni ebben a projektben és diákönkormányzati és egyéb tevékenységei illetve személyisége alkalmassá is tettéke erre a feladatra. Iskolapszichológusként alapvetően fontosnak tartom, hogy foglalkozzunk a konfliktusokkal és próbáljuk meg békésen rendezni őket. Anikó szintén érdeklődik a konfliktuskezelés iránt és ezen kívül jól kijön a diáktársaival. Az iskolában egy ismert és elismert diák, főleg a különböző ünnepségeken, rendezvényeken való szereplései miatt. Jó kommunkiációs készségekkel rendelkezik és már korábban is dolgoztunk együtt, ezért kértem fel őt erre a feladatr, amit ő lelkesen elvállalt.

A foglalkozást egy duplaórára (2x45 perc) terveztük, bár biztosítékként a következő óra is a rendelkezésükre állt. A film megnézése után tartottunke gy 10 perces szünetet és végül még 10 percet használtunk fel a 3. órából is.

Egy 9. szakiskolás osztály eegyik csoportját választottuk ki, az elkérhető óra (pályaorientáció) és nagyrészt a létszám miatt. A csoport 13 főből áll, de ezen a foglalkozáson csak tízen voltak jelen. Ez nagyban megkönnyítette a munkánkat, főleg a diáktársamét. A csoportban csak lányok voltak.

2.         Hogy tetszett a film a nézőknek?

A filmmel kapcsolatban vegyes visszajelzéseket kaptunk. Túl sok információt próbált átadni, amit nehezen tudtak követni a diákok. Ennek ellenére a dákok által elmesélt történetek megragadták őket, főleg a kiközösítéssel foglalkozó.

Diákok véleményei:

"Túlzsúfolt, jobb lett volna kevesebb beszéd."

"Mű volt, nem volt hihető, de a verekedő fiúk nagyon helyesek voltak."

Tehát túl sokat foglalkoztak a külsőségekkel és az állandóan váltakozó jelenetek miatt a film üzenet kicsit elveszett valahol félúton. Viszont tudtak olyan szereplőket mondani, akkik szimpatikusak voltak nekik. Például a mediációt vezető szociális munkás hölgy több diáknak is nagyon szimpatikus volt és maga a mediáció is.

3.         Hogyan fogadták a foglalkozást? (Örülnénk egy-egy idézhető mondatnak  a résztvevőktől és/vagy fotónak!)

Alapvetően jól fogadták a foglalkozást, részt vettek a munkában, a csoportmunkákban is.

4.         Mi volt a leghangsúlyosabb téma a foglalkozáson?

Sajnos a foglalkozás vége felé előtérbe kerültek az osztályban meglévő valós konfliktusok, amelyek mélyebbre vezetnek, mint ami ennek e foglalkozásnak a kereteibe belefér. Felhozták az osztályon belüli erős klikkesedést és a romák kiközösítését. Ezeknek e problémáknak egy kicsit teret engedtünk, mert látszott, hogy ez nagyon foglalkoztatja és bántja őket (ezért is csúsztunk ki az időből).

5.         Melyik gyakorlat vagy kérdéskör működött jól a foglakozáson, és melyik  nem? Melyek voltak a csoportmunka  jellegzetességei?

A konfliktusok jellegzetességeinek összegyűjtésénél kellette egy kis rávezetés, de utána elég jól összegyűjtötték őket.

A kiscsoportos feladatnál nehezen tudtak elképzelni tanár-diák és tanár-tanár konfliktust, valós konfliktust pedig egyáltalán nem tudtak hozni. Az instrukciókat is többször el kellett ismételni.

A csoportmunka során is megjelentek a klikkek és kis nehézséget okozott nagyjából egyenlő fős csoportokat kialakítani. Egymás meghallgatása is többször problémás volt.

6.         Milyen volt a közös munka a vetítőpárjával?

A vetítőpárommal jó volt a közös munka, közösen fel tudtunk készülni a foglalkozásra és a vezteés során is jó volt a munkamegosztás (például a vetítőpárom írt  a csomagolópapírra). A saját feladatait is jól vezette.

7.         Mit tanácsolnátok más vetítőpároknak? Mit üzentek nekünk, a Foresee Kutatócsoportnak?

A fogalakozás tematikája jól használható, viszont az átadni kívánt információkban túl sok olyan fogalom van, ami nehézséget jelent egy szakiskolás osztálynak (pl. konszenzus, ambíció, percepciók).

A film talán a 9-es korosztálynak  túlságosan sokat és hirtelen vált a jelenetek között. A diákok történetei viszont megérintik őket, bár néha a szereplők külseje eltereli a figyelmüket. Mindezek ellenére is jó indítója és alapja volt a foglakozásnak.

Mindenkinek pozitív élményekben gazdag vetítő-beszélgető foglalkozásokat kívánnak és csak így tovább Foresee!