1. Néhány mondat a vetítőpárról:

Vetítőpárom, Muhari Viki 9. évfolyamos rendész tanuló. Nyitott, könnyen barátkozó, minden iránt érdeklődő, olykor „nagyszájú” lány. Önként vállalkozott erre a programra, amikor meghirdettük ezt a lehetőséget az osztályában. Tanári segítője, Simoncsicsné Zsóka az iskola gyermek- és ifjúságvédelmi felelőse, mediátor, mentálhigiénés szakember, tanár. A vetítés 2011.május 13.-án, pénteken a 10/A osztály egy csoportjában történt. A résztvevők létszáma: 11 fő, többségben lányok, pár fiú, életkoruk 15-16 év. A foglalkozás 2x45 perc volt, 10 perces szünettel, a tervezéskor + 20 percet szántunk arra,ha nem férünk bele az időkeretbe, de ennek felhasználására nem került sor. A vetítés előtt sajnos csak egyszer volt alkalmunk találkozni, ám ennek hátrányát nem éreztük a munkánk során.
Az osztályt egyikünk sem ismerte, tehát idegen terepnek számított.
Mivel iskolánkban egy másik vetítőpáros is van, volt alkalmunk 2 nappal előtte megnézni a munkájukat, ami nekünk jó tapasztalat volt. Ők is megnézték a mi vetítésünket és utána értékeltük a munkát. Öröm volt mindnyájunk számára az együtt dolgozás-gondolkodás.

2. Hogyan tetszett a film?

Mivel a bevezetőben azt ígértük, hogy filmet nézünk, mozifilmre gondoltak a diákok –többen megjegyezték, hogy nem  beszélgetésre készültek. A végén csak rávezetéssel tudták megfogalmazni, hogy miről is szólt a film. Reményeink szerint az iskolánk valamennyi évfolyamában fogunk vetíteni és az életkor növekedésével arányosan könnyebb lesz a diákokkal való foglalkozás és a film megértése. Tetszett nekik a diákok által eljátszott történetek- könnyen bele tudtak helyezkedni az egyes szerepekbe. Szívesen láttak volna hosszabb történetet. Mivel a csoportban több volt a lány külön kitértek a fiú szereplők külalakjára. Több szakembert jelöltek meg pozitív szereplőként, hangot adtak annak, hogy milyen megértően viselkedtek a diákok iránt. Problémát jelentett a szakemberek foglalkozása, amit közösen fejtettünk meg.

3. Hogyan fogadták a foglalkozást?

Csak pozitív benyomásaim vannak róla, együttműködők voltak, igaz nem először voltak ilyen „körbeülős” foglalkozáson, ahol a véleményükre kíváncsiak vagyunk. Különösen örülök annak, hogy jó és rossz vélemény és eset is elhangzott. A befejező körben, amikor arról érdeklődtünk, hogy hogyan érezték magukat és hogy részt vennének-e hasonló foglalkozásokon, akkor mindenki a folytatást emlegette. Többen a sok ülést nehezményezték és mozgásos feladatot emlegettek. /Ők már részt vettek személyiségfejlesztő tréningen is/. Fegyelmezési probléma egyáltalán nem fordult elő, bár ezt előre lehetett gyanítani.

4.-5. Mi volt a leghangsúlyosabb téma a foglalkozáson?

A diák-diák konfliktus, amelyről nagyon sok féle vélemény megfogalmazódott. Erről mindenkinek volt saját élménye és ezért aktívan vettek részt benne.

Nem csak iskolai példákat, de magánéletből hozott történetek is megvitatásra kerültek.

A csoport tagjai nem minden esetben értették a feladatot, ezért több időt töltöttünk a feladat elmagyarázásával. Emiatt jó néhányszor kellett párosunknak egymást segítenie, mint ahogy elgondoltuk. Szerintem a tapasztalat, és ha már több osztályban tartottuk ilyen vetítést sokat fog lendíteni a közös munkánkon.

A beszélgetés elején tisztázni kellett a játékszabályokat, mert egymás szavába vágtak, nem tudták kivárni a társuk gondolatainak megfogalmazását. Tehát a tolerancia a türelem és önuralom gyakorlására is sor került. A munka során figyelmeztették is egymást a megállapodásunkra.

Saját példaként a diákok-fiatalok közötti konfliktus volt a leggyakoribb eset. A diák-tanár konfliktusban csak a hiányzás mint kiváltó ok szerepelt példájukban. A tanár-tanár konfliktusra nem tudtak esetet mondani.

Nagyon tetszett a két diák közötti pedagógus közvetítése, ennek többször is hangot adtak.

Igényük volt a konfliktusok tisztázásának többféle lehetőségére, mert többen csak egyfajta megoldást javasoltak, az agressziót.

6. Milyen volt a közös munka a vetítőpárunkkal?

Viki ügyes volt, könnyen elfogadtatta magát a diákokkal. Kezdeti elfogódottságán a diákok segítették át. Mivel váratlan helyzetek is adódtak kellett a tanári segítség. Azt gondolom, hogy ezen a rutin fog segíteni, amikor már több csoportba elvégeztük a vetítést, jobban tud majd reagálni a diákok megmozdulásaira.

Tudta kézbe tartani az irányítást, igaz a felkészülésünk során törekedtünk is arra, hogy Ő, mint a kortárs segítő legyen a domináns. Összefoglalva: mindketten jól éreztük magunkat a foglalkozáson, és ez a pozitív élmény fog minket segíteni abban, hogy tudjuk folytatni szeptembertől a munkát.

Köszönjük a Foresee Kutatócsoportnak a lehetőséget, hogy részt vehettünk a felkészítésben. Biztosan folytatjuk a megkezdett munkát a következő tanévben. Jó lehetőség a kezünkbe arra, hogy a szeptemberben kezdő 9. osztályokban kialakuló közösséget segítsük ezzel is.