A Prison Reform Trust (PRT) tehát először 71 fekete, illetve etnikai kisebbségekhez tartozó fogollyal készített interjút a börtönbeli tapasztalataikról. A PRT feltételezte, hogy a rasszista incidensek következményei egészen mások egy városi börtönben, mint egy vidéken található, kisebb méretű női börtönben. Eltérő hatások esetén azonban a megoldást az adott intézmény sajátosságaihoz kell igazítani.

Az interjúk során a PRT nem kívánta vizsgálni a rasszista indíttatású cselekmények számát, de ennek ellenére a PRT képviselői megkérdezték a foglyokat arról is, hogy az utóbbiak szerint milyen gyakoriak a rasszista incidensek a foglyok közt, valamint a foglyok és a személyzet közt. A megkérdezettek több mint egy harmada, 36% szerint a foglyok között rendszeresek, illetve mindennaposak az ilyen események. Körülbelül ugyanennyien nyilatkoztak úgy, hogy a börtönszemélyzet és a foglyok között is gyakoriak, illetve mindennaposak a rasszista incidensek.

A megkérdezett fiatalkorúak nagyobb arányban mondták azt, hogy gyakoribbak a foglyok közti rasszista incidensek, mint a foglyok és a személyzet közöttiek, az elítélt felnőtt férfiak számára fenntartott intézmény foglyai szerint viszont a személyzet és a foglyok közti incidensek száma volt a magasabb. A helyi börtönben fogvatartottak szerint ritkák voltak a rasszista incidensek, sokuk szerint nem is történnek ilyen események.

A PRT munkatársai megkérdezték az egyes foglyokat arról is, hogy az illető átélt-e rasszista incidenst, vagy tanúja volt-e ilyen cselekménynek. Igen válasz esetén a foglyokat megkérték arra is, hogy meséljék el az esetet. A foglyok elmondása alapján a PRT az eseményt az alábbi hat alaptípus valamelyikébe sorolta:
•    nyilvánvaló és rosszindulatú rasszizmus
•    közvetlen, faji alapú hátrányos megkülönböztetés
•    informális részrehajlás, kivételezés
•    olyan cselekmény, amelynek rasszista indíttatása bizonytalan
•    más kultúrájának, vallásának megsértése
•    intézményes megkülönböztetés.

A nyilvánvaló és rosszindulatú rasszizmust sértő és rasszista kijelentések, fizikai bántalmazás és zaklatás jellemzik. A foglyok közötti rasszista incidensek közül sok ebbe a kategóriába sorolható.

Szinte minden héten hallom a fehér és a fekete foglyok közti szóváltásokban a „nigger” szót.
 A fehérek gyakran bántó éllel, a feketék viszont többnyire viccből használják. Senki sem tesz panaszt, mert besúgónak néznék a többiek.

A közvetlen, faji alapú diszkrimináció alatt olyan hivatalos (pl. munkakiosztási, fegyelmezési) eljárások értendők, amelyek eredménye kedvezőtlenebb, ha az érintett személy valamely etnikai kisebbség tagja.

„Egy haverom jelentkezett konditerem-felügyelőnek. Hosszú ideig nem kapott választ, de aztán más kapta az állást, ráadásul olyan, aki épp akkor került a börtönbe. A cimborám, aki fekete, jóval előbb jelentkezett. ... A konditerem-felügyelők mind fehérek. Úgy tesznek, mintha ez a munka túl előkelő lenne a nem fehéreknek.”

Több fogoly is említette, hogy az etnikai hovatartozásuk miatt a társaik másként bánnak velük.
„A konyhán szoktam dolgozni. Egyszer úgy volt a beosztás, hogy egy fehér lánynak együtt kellett volna dolgoznia egy feketével, de a fehér cserét kért, mert nem akart egy feketével együtt dolgozni.”

Az interjúk résztvevői rengeteg példát említettek az informális részrehajlásra, vagyis arra a jelenségre, amikor a börtönszemélyzet mérlegelési jogkörében hozott döntések alapján az etnikai kisebbségekhez tartozó foglyok úgy érezték, kevesebb tiszteletet kapnak, mint a fehér fogvatartottak.

„Egyszer egy külső kórházba kellett járnom valami miatt. Az egyik nap két őr jött velem; az egyikük egy nő volt, ismertük is egymást. [Másnap] gyógyszerekért álltam sorba, és ugyanez a női őr megkérdezte, hogy hol van az azonosítóm. Mondtam neki, hogy nincs nálam, de pontosan tudja, hogy ki vagyok, hiszen ő vitt tegnap a kórházba. De engem nem engedett át, viszont láttam, hogy közben több fehér foglyot is simán beengedett. Nekem ez rasszista magatartásnak tűnt. Ráadásul ellenségesen is viselkedett velem.
Gyakran tapasztalom, hogy más azonnal megkapja azt, amire nekem várnom kell. Panaszt tenni nehéz, mert olyan semmiség az ügy, és nem tudom bizonyítani sem, hogy a származásom miatt ér hátrány.”

Az olyan esetekben, amikor a rasszista indíttatás bizonytalan, általában vannak bizonyítékok a rasszista motiváció mellett és ellen is.

„Elvileg van egy olyan szabály, hogy mindenki csak a saját helyén ehet. Persze senki sem tartja be. Egyszer az egyik őr közölte, hogy menjek és egyek a cellámban, a szintén kint evő fehér srácokra viszont nem szólt rá."

Ebben az esetben a fogoly megszegte a szabályokat, és az őr erre hivatkozással figyelmeztette. A fogoly viszont úgy érezte, hogy hátrányos megkülönböztetés érte, hiszen az őr nem szólt rá a szintén szabályszegően viselkedő fehérekre.

A bizonytalan rasszista indíttatású esetek közé tartoznak azok az események is, amikor a fogoly sem biztos abban, hogy a kérdéses cselekmény rasszista motivációjú.

„Ha elkérnék tőle egy könyvet, nem adná oda, mert szívesebben adja kölcsön a többi ázsiainak. ... Rasszista incidens ez is, de persze nem súlyos.”

Kulturális vagy vallási sérelmekre akkor kerül sor, ha az adott személy kulturális vagy vallási tradícióit, nyelvét, étkezési szokásait vagy hitét támadja valaki.

„Sok fekete srác nem agresszív, de egészen más a stílusa, mint a fehéreké. Egy brixtoni fiúnak gyakran mond olyanokat az őr, hogy „szörnyű a stílusod”, meg hogy „húzd már fel a gatyád”. Sok őr nem fogja fel, hogy ezek ártalmatlan kulturális különbözőségek. Nem hiszem, hogy ez rasszizmus, őket egyszerűen csak így nevelték.”

Az intézményes diszkrimináció nem egyéni döntés következménye. Az interjúk készítése előtt nem sokkal a kormány úgy döntött, hogy a nyílt rezsim szerinti börtönökből eltávolítja a külföldi állampolgárságú fogvatartottakat.

„Volt ez a dolog, hogy a D kategóriás [nyílt rezsim szerint működő] börtönökből elvitték a külföldieket. Ha ez nem rasszizmus, akkor mi az?Ennek az az üzenete, hogy ha valaki külföldi, akkor nem lehet benne bízni. Milyen alapon?”

A teljes anyag letölthető innen.