A családi döntéshozó csoportkonterencia alkalmazásának lehetőségei a pártfogó felügyelői munkában
A szervezet ugyanakkor arra törekszik, hogy egyéb ügycsoportjaiban is érvényesítse a helyreállító igazságszolgáltatás elveit, és a különféle helyreállító technikák a pártfogó felügyelői esetkezelés integráns részévé váljanak. Ennek jegyében több kísérleti programot is indítottunk, ezek egyike a családi döntéshozó csoportkonferencia módszerének bevezetése a pártfogó felügyelői esetkezelésbe.
A családi döntéshozó csoportkonferencia módszere alkalmazásának célcsoportjául a börtönből szabadulókat választottuk, akikkel a pártfogó felügyelök már a szabadulást megelőzően megkezdik a munkát. A börtön pártfogás a büntetés-végrehajtási intézetekben a szabadulás várható időpontja előtt legalább hat hónappal, a javítóintézetből történő ideiglenes elbocsátás esetén pedig az elbocsátás várható időpontja előtt legalább két hónappal kezdődik.
A már szabadultakkal folytatott munka két eltérő alapú esetkezelést foglal magában, attól függően, hogy a szabadulás után pártfogó felügyelet alatt áll-e a szabadult vagy sem. Kötelező a pártfogó felügyelet elrendelése a javítóintézetből történő ideiglenes elbocsátás esetében, és opcionálisa szabadságvesztésből feltételesen szabadságra bocsátottak pártfogó felügyeletének elrendelése, amelyről a büntetés- végrehajtási bíró (a továbbiakban: bv. bíró) határoz.
Azok a szabadultak, akik nem állnak pártfogó felügyelet alatt, önkéntes alapon kérhetik a pártfogó felügyelők segítségét a szabadulás utáni élet rendezéséhez. Ezek az esetek tartoznak az utógondozás ügycsoportjának körébe.
Utógondozott lehet
- az a szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátás mellett szabadult személy, akinek pártfogó felügyeletét nem rendelte el a bv. bíró;
- a szabadságvesztés tartamának kitöltése után szabadult személy; a javítóintézetből véglegesen elbocsátott személy - utógondozásukat a javítóintézet utógondozója készíti elő és végzi el, amelyben a pártfogó felügyelő közreműködik
Az igazságügyi szociális munkaként definiált pártfogó felügyelői tevékenységek köréből az utógondozás az, amely a hatósági elemet nélkülözve a legközelebb áll a szociális munkához. Az utógondozás önkéntes igénybevételen alapuló, az ügyfél igényeire fókuszáló, a segítővel közösen kiépített segítő folyamat. A pártfogó felügyelettől abban különbözik, hogy ebből a segítői tevékenységből hiányzik a kontrollelem vagy -funkció: az utógondozás nem ír elő magatartási szabályokat a kliens számára. A segítői kapcsolat így szerződéskötésen alapul, megszegésének értelemszerűen nincs büntetőjogi jogkövetkezménye. A segítő kapcsolat tartamát, kezdő- és zárónapját az eset sajátosságai határozzák meg.
A kötelező és önkéntes kapcsolat sajátosságai eltéréseket eredményezhetnek az esetkezelés módszereiben, ugyanakkor a célokat tekintve nincs különbség. A végső cél természetesen az újabb bűnelkövetés elkerülése és a szabadulás utáni élet rendezése.
A pártfogói beavatkozás területei minden esetben a következők:
- családi, közösségi kapcsolatok; munkavállalás;
- lakhatás;
- adminisztratív teendők (iratok pótlása);
- tanulmányok;
- gyógykezelés;
- készségfejlesztés, viselkedésváltoztatás.
A leggyakrabban alkalmazott módszerek a problémák feltárására:
- kérdőív használata;
- börtönben tartott egyéni, illetve csoportos tájékoztatók;
- egyéni esetkezelés;
- szociális ügyintézés;
- készségfejlesztésre irányuló csoportos foglalkozások.
Ezen eszköztár kiegészítése érdekében indítottunk el 2007-ben egy programot az Országos Bűnmegelőzési Bizottság támogatásával. A projekt célja az volt, hogy a helyreállító technikákat a szabadulókkal, illetve a szabadultakkal folytatott munkában kipróbáljuk, és új módszerekkel gyarapítsuk az utógondozás, illetve a pártfogó felügyelet eszköztárát. A szabadulók köréből egy speciális alcsoportot jelöltünk meg célcsoportnak: az addikciós problémákkal terhelt klienseket. Az utógondozás során nagyobb hangsúlyt kívántunk fektetni a családi kapcsolatokra, a családi, kisközösségi erőforrások mozgósítására. Célunk az volt, hogy a szabadulás utáni élet rendezésének kérdései mellett az alkoholfogyasztás illetve a kábítószer-használat kérdését felvessük, a problémát a kliensben és családjában tudatosítsuk, a változás motivációját felkeltsük, és ébren tartsuk a családra, mint elsődleges partnerre támaszkodva.
E célok elérésére tűnt hatékony eszköznek a családi döntéshozó csoportkonferencia (a továbbiakban CsDCs) módszere. A kísérleti projektben ezért pártfogó felügyelőket képeztünk ki a módszer alkalmazására és kipróbáltuk, hogy mennyiben integrálható a módszer az utógondozás, illetve a szabadultak pártfogó felügyeletének folyamatába. „A harmonikus szabad életért. A család, a kisközösség és szakemberek bevonása az addikciós problémákkal küzdők utógondozásába" című program 2007 szeptembere és 2008 áprilisa között valósult meg.
Partnereink, illetve a közreműködők között büntetés-végrehajtási intézetek, egy, a családi döntéshozó csoportkonferencia módszerét oktató alapítvány illetve addiktológiai szakemberek és szervezetek voltak.
Partnerek:
• Budapesti Fegyház és Börtön;
• Tököli Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézete.
Résztvevők:
• Közösségi Szolgáltatások Alapítványa. Magyarország: Negrea Vidia. a CsDCs- módszer átadója;
• Nemzeti Drogmegelőzési Intézet munkatársai: Topolánszky Ákos és Dr. Kósa Edina;
• Viselkedéskutató Kft.: Paksi Borbála mint kutató-előadó; Kortárs Segítő Műhely Alapítvány: Dr. Zelenák József
A családi döntéshozó csoportkonferencia alkalmazásának megvalósítása a projekt folyamán
Jelzés és előkészítés
A CsDCs alkalmazásának folyamatában a börtönben dolgozó pártfogó felügyelők mint esetgazdák mérik fel, hogy mely esetben kerülhet sor CsDCs alkalmazására. A büntetés-végrehajtási nevelők úgyszintén jelezhetik a börtönpártfogónak, ha elképzelhetőnek tartják a konferencia összehívását valamely elítélt esetében. A börtönpártfogó egy interjú során ismerteti a fogvatartottal a CsDCs módszerét, felméri motivációját, igényeit. Ha a szabaduló motiváltnak mutatkozik, és együtt kíván működni, a börtönpártfogó jelzi a facilitátornak a csoportkonferencia megszervezése iránti igényt. Ezt követően megkezdődik a konferencia előkészítése. A facilitátor felkeresi az elítéltet, feltérképezi a szabaduló családi és baráti kapcsolatait, illetve azokat a segítőket, intézményeket, akikkel korábban a szabaduló kapcsolatban állt. A szabadulóval közösen elkezdik feltárni a szabadulás után rá váró feladatokat. A szabaduló a facilitátorral együtt térképezi fel a meghívottak körét. A facilitátor telefonon vagy személyesen felkeresi a családtagokat, barátokat, és meghívja őket a konferenciára, felméri szükségleteiket, véleményüket. A börtönpártfogó mint esetgazda, a szabaduló, a család, barátok, intézmények (iskola, családsegítő stb.) egyaránt jelezhetnek problémákat, amelyre megoldást várnak a családi döntéshozó csoportkonferenciától.
A családi döntéshozó csoportkonferencia menete
A családi döntéshozó csoportkonferencián a meghívottak az előkészítés során feltárt problémákat vitatják meg. A konferenciát a facilitátor vezeti, aki semleges, pártatlan szereplőként van jelen.
A konferencia a bemutatkozást követően az információ megosztásával kezdődik. Elsőként az esetgazda pártfogó felügyelő osztja meg a csoporttal, hogy milyen okból látta szükségesnek a CsDCs összehívását. A pártfogó felvetéseire a jelenlévők reagálhatnak, illetve újabb problémákat fogalmazhatnak meg. Az információk cseréjét követően összeáll a megoldandó problémák listája. Az információcsere során a családnak azt is meg kell ismernie, hogy milyen erőforrásokra támaszkodhatnak, milyen segítséget kaphatnak. A szakemberek ismertethetik a kezeletlen problémák következményeit és tájékoztatják a családot az elérhető megoldási lehetőségekről.
Ha a problémákat illetően konszenzus alakult ki, következik a családi tervkidolgozása. Ennek szakasza a saját idő vagy privát idő, amely során a családnak egyedül kell kidolgoznia a megoldásra vonatkozó tervet. A tervnek a lehető legkonkrétabbnak kell lennie, pontos határidőket, vállalásokat, felelősségi köröket kell tartalmaznia.
Ezt követően a család ismerteti a konferencia résztvevőivel a tervét, amelyet a résztvevők mindegyikének el kell fogadnia. A tervet írásba foglalják, és azt minden résztvevő aláírja. A terv megvalósítását a facilitátor ellenőrzi. A konferencián a család és a szakemberek megegyezhetnek arról is, hogy az eredmények megvitatása céljából legközelebb mikor jönnek össze. Ha a terv végrehajtása akadályokba ütközne, vagy megvalósítása veszélybe kerülne, újabb konferencia hívható össze, amelyen lehetséges a terv módosítása. A családi terv végrehajtását követően fél-egy évvel érdemes az eset utánkövetését elvégezni, megvizsgálni, mi történt a családdal a konferencia, illetve a családi terv végrehajtása óta, sikerült-e fenntartani az eredményeket.
Eredmények
A családok, illetve a szakemberek által felszínre hozott problémák a megszakadt, felbomló családi kapcsolatok, konfliktusos családi háttér, gyermekelhelyezéssel, lakáshelyzettel kapcsolatos gondok, kábítószer- és alkoholproblémák, folyamatban lévő büntető ügyek, valamint a motiválatlanság és a közöny voltak. A családi tervek témakörei e problémákra reagálva leggyakrabban a lakáshelyzet, adósságok, anyagi gondok rendezése, az álláskeresés, szakképzés megoldása, a párkapcsolat, gyerekekkel, szülőkkel való viszony rendezése, és a szabadidő eltöltésének kérdései voltak.
Igen fontos eredménynek lehet tekinteni, hogy a családi döntéshozó csoportkonferencián általában megindulta kommunikáció a családtagok között, az egyes családtagok megfogalmazták szükségleteiket. A konferencián a családtagok közvetlen kapcsolatot létesíthettek a szakemberekkel, a találkozás, az őszinte légkör elősegítette a bizalom kialakulását, a hosszú távú segítői kapcsolat megalapozását. Nagy előnye a módszernek, hogy a segítő szakembereknek is közvetlen lehetőségük nyílik egymás véleményének, elvárásainak megismerésére, így a szakemberek közötti együttműködés is erősödik.
Tapasztalatok
Főként olyan családok, illetve szabadulók részéről tapasztaltunk együttműködési szándékot, akik esetében a szabadulót hazavárták, ahol a család még nem esett túlzottan szét. Ha a család hosszú ideig szenvedett az elítélt súlyos alkohol- illetve drogproblémájától, életvitelétől, a család számára inkább megkönnyebbülés volt családtagjuk börtönbe vonulása, ezért az ilyen érintettek bevonása komoly nehézséget jelentett. A CsDCs összehívása hatékonyabb a szabadulást megelőzően, mert a szabadulást követően mind a szabadult, mind a család motivációja csökken.
Az addikciós problémával küzdők sokszor nem rendelkeznek betegségük belátásának képességével, hárítják a problémát és annak megvitatását, ezért vagy nem is hajlandók részt venni a családi döntéshozó csoport konferencián, vagy nem jelölik meg problémaként az addikciót. Előfordult olyan eset is, ahol a család is hárította a problémát. A hosszan húzódó, rendezetlen konfliktusok kezelésére így a módszer még alapos előkészítés után sem alkalmas.
Folytatás
2008 szeptemberétől egy másik pályázati forrásból lehetőséget kaptunk a projekt folytatására. A program ezen második szakasza a konferencia idején még folyamatban volt, és 2009 májusában zárult le. E második szakasz az első projekt tanulságai alapján részben új elemekkel bővült, részben folytatása volt a CsDCs-módszer gyakorlásának.
Az első program egyik legfontosabb tapasztalata az volt, hogy a motiváció felébresztése, illetve fenntartása jelenti az egyik legfőbb problémát a megvalósítás során. A potenciális célcsoport tagjai közül egyrészt kevesen érdeklődtek a lehetőség iránt, másrészt előfordult, hogy az eleinte érdeklődők is meggondolták magukat. További probléma lehet a vállalások betartása a szabadulást követően, hiszen a szabadult motivációja jelentősen változhat időközben. A pártfogó felügyelői esetkezelésbe ezért egy újabb módszert iktattunk be; a szerhasználókkal folytatott segítő munka során alkalmazott motivációs interjú módszerét. További 51 pártfogó felügyelő és 2 büntetés-végrehajtási nevelő részesült a motivációs interjú, illetve a CsDCs levezetése módszereinek elsajátítására irányuló képzésben. A képzésen résztvevő pártfogó felügyelők illetve nevelök számára esetmegbeszélő, illetve szupervíziós lehetőséget biztosítottunk a program során. A projekt folyamán a CsDCs módszeréről oktatófilmet készítettünk, amelyet a későbbi képzésekben kívánunk felhasználni.
Az esetek utánkövetését, a módszer hatékonyságának, a börtönből szabadulók (re)integrációjában betöltött szerepének felmérését tervezzük a jövőben. A CsDCs, mint a pártfogó felügyelők munkáját segítő eszköz hatékonysága ugyanakkor már most bizonyosnak tűnik. A legtöbb pártfogó felügyelő, aki esetgazdaként vett részt a családi döntéshozó csoportkonferencián, úgy nyilatkozott, hogy a módszer alkalmazásával rendkívül jól körvonalazhatók a kliens családi, baráti kapcsolatai, azok az erőforrások, amelyekre a későbbi esetkezelés során támaszkodhat. A családi döntéshozó csoportkonferencián feltárul a család dinamikája, szerkezete, amely a pártfogó felügyelő számára akkor is hasznos információ, ha adott esetben nem születik családi terv, vagy az a későbbiek folyamán nem valósul meg.
"A helyreállító igazságszolgáltatás jó európai gyakorlatai a büntetőeljárásban" című konferencián elhangzott előadás. A konferencia teljes anyaga letölthető itt.
Nincsenek üzenetek