Két heroinfüggő testvér egy éjjel arra kényszerítette egy benzinkút három dolgozóját, hogy adják át a kasszában lévő pénzt. Az idősebb testvér kést szorított a kútvezető torkához, és figyelmeztette, hogy testvérénél pisztoly van. Az egyik dolgozó elmenekült és riasztotta a rendőrséget. A két testvér erre elfutott, de hamarosan elfogták őket. A konferencia időpontjában az idősebb testvér börtönbüntetését töltötte (közel négy évre ítélték), a fiatalabb pedig előzetes letartóztatásban volt és ítélethirdetésre várt.

Az áldozat-elkövető resztoratív konferenciára a börtönben került sor. A találkozón a két testvér, nagynénjük és a három áldozat volt jelen. A konferencia előtt minden résztvevő felkészítő beszélgetésen vett részt. A találkozó elején mindenki nagyon feszült volt – az áldozatok egyike remegett, az elkövetők pedig maguk elé meredtek. Az első szakaszban a facilitátor megkérte az elkövetőket, hogy mondják el, mi történt azon a napon. A két testvér nagyon nehezen, csak segítő kérdések hatására kezdett bele a történetbe.

A következő fázisban az áldozatok mondták el, milyen rövid és hosszú távú következményei voltak rájuk nézve az esetnek. A kútvezetőt sokkolta a támadás. Azt hitte, meg fog halni. Az incidens óta alvászavaroktól szenved és szorong, emiatt gyógyszert kell szednie. Nem mer egyedül kimenni az utcára, és kis híján tönkrement a kapcsolata is. Attól is tartott, hogy szabadulásuk után az elkövetők bosszút állnak rajta. A két férfi áldozatot szintén megviselte a támadás. Tehetetlennek és hibásnak érezték magukat, amiért nem tudták megakadályozni a rablást és megvédeni munkatársukat. Mindhárom áldozat elveszítette állását, mivel a benzinkút a lopások miatt bezárt. Az elkövetők nagynénje elmondta a csoportnak, milyen hatással volt az incidens a családra: az idősebb testvér annyira szégyellte magát, hogy nem volt hajlandó kommunikálni családtagjaival.

Az elkövetők egyre inkább megértették, mennyi szenvedést okoztak. Megnyugtatták az áldozatokat, hogy teljesen véletlenül esett rájuk a választásuk, nem volt fegyverük, nem akartak bántani senkit, és fel sem merült bennük a megtorlás gondolata. Elmesélték azt is, hogyan éltek korábban, és milyen körülmények vezettek a rabláshoz. Ez lehetővé tette az áldozatok számára, hogy megértőbben viszonyuljanak az elkövetőkhöz.

A résztvevők ekkor már valamivel oldottabban beszélgettek egymással. A konferencia harmadik részének középpontjában az állt, hogyan lehetne jóvátenni az elkövetők által okozott sérelmet és kárt. A megállapodás a két fiú bocsánatkérését tartalmazta, valamint olyan konkrét megoldásokat, amelyek révén biztosítható, hogy a két testvér a jövőben a helyes utat járja. A konferencia végén a résztvevők a folyosón, informális keretek között még több mint egy órán keresztül beszélgettek dohányozva és kávézgatva – ez a konferencia előtt teljesen elképzelhetetlen lett volna.

A konferenciát követően a facilitátor minden résztvevőt megkeresett. A két testvér határozottan eldöntötte, hogy jó útra tér. A benzinkút vezetője elmondta, hogy a konferencia teljesen megváltoztatta az életét – már nem a félelem határozza meg mindennapjait, és végre képesnek érzi magát arra, hogy újra normális életet éljen.

Forrás: Marian Liebmann Restorative Justice: How it works c.könyve