Beszámoló a Kölcsey Gimnáziumban 2011. május 6-án megtartott első foglalkozásról

1. Néhány mondat a vetítőpárról (szakma, életkor, érdeklődés), s mutassa be a csoportot/foglalkozást (létszám, időkeretek, korcsoport szerint)

A vetítőpár diák tagja Balázs Dániel 11. osztályos diák. Ötéves képzési idejű francia-magyar kéttannyelvű osztályba jár, a diákönkormányzat aktív tagja, négy éve jár a playback-improvizációs színházi szakkörbe. Részt vesz minden évben a gólyatáborok szervezésében, így a diákok nagy része ismeri. Mivel gólyatábor szervező csak olyan diák lehet, aki kortárs-segítői, csoportvezetői képzésben részesül, részt vett 2 x 30 órában Vitakultúra-tréningen, melyet az iskola olyan volt diákjai tartanak, akik maguk is aktív diákönkormányzati tagok voltak, és egyetemistaként civil szerveteket hoztak létre (Vitakultúra Egyesület, Nyitókör Egyesület).

Érdeklődik a pszichológia iránt, melyet életpályaként is el tud képzelni.

A vetítőpár tanár tagja Sándor Zsuzsa 20 éve dolgozik a Kölcsey Gimnáziumban. Drámát tanít, amely önálló tantárgy 9-ben, kommunikációt 10. osztályban, a francia nyelvű könyvtárat vezeti. Megalapítója és vezetője az első magyar középiskolásokból álló playback-improvizációs csoportnak, melyet az első öt évben dr. Bakó Tihamérral és Donáth Attilával, az utóbbi öt évben pedig Donáth Attilával vezet. Drámapedagógiai tanártovábbképzéseken is tanít, és aktív tagja a Vitakultúra Egyesületnek, melyet 1997-ben alapított diákjaival együtt.

Érdeklődése az alternatív oktatási módszerek és a hatékony tanár-diák kapcsolat, a jó iskolai légkör megteremetése iránt pályája kezdete óta jellemzi, azóta képezi magát folyamatosan ezeken a területeken (Gordon-tréning, NLP, playback, pszichodráma, drámapedagógia).

A csoport 9-es kéttannyelvűs diákokból állt, az egyik ilyen osztály fél csoportja volt (16 fő). A dupla drámaórához kértünk el még egyet, így az 5-6-7. órában tartottuk a foglalkozást, így a gyerekeknek nem kellett plusz időt hozzátenni. Ez abból a szempontból volt fontos, mert sok gyereknek van különórája délután, és nem tudnak itt maradni tanítás után az iskolában, csak ha legalább egy hónappal előtte egyeztetjük velük és a szüleikkel, meggyőzve őket a külön foglalkozás hasznosságáról.

Erre most az idő rövidsége miatt (már május van) nem volt lehetőség.

Így viszont az 5. kellett néhány gyereket elkérnünk, ami az érintett tanároknak nem tetszett.

A gyerekek aktív, nyitott, érdeklődő, együttműködő diákok. Szeretik a drámaórát, és érdekelte őket az előre „beharangozott” filmes óra, olyanok is eljöttek, akik a másik drámacsoportba járnak, és a következő héten lett volna ez az órájuk, mert tudták, hogy hiányozni fognak, és érdekelte őket a program.

A komplex drámafoglalkozásokon a konfliktus körüljárásakor is nagyon érdeklődőek voltak, így a téma: „iskolai konfliktusokkal fogunk foglalkozni” vonzó volt számukra.

 
2. Hogy tetszett a film a nézőknek?


Dani a foglalkozás után együtt ment haza a diákokkal, akik azt mondták, hogy a foglalkozás tetszett nekik, a film kevésbé. Hosszúnak találták, és azt mondták, hogy sok minden ismétlődött benne, ugyanazt elmondták többen is, több nézőpontból, de ez egy idő után már nem adott nekik plusz információt.

Ezt annak tudtuk be, hogy hozzánk nagyon jó képességű gyerekek járnak, akik hamar felfogják még a csak szóban elhangzó üzeneteket is, nemhogy azt, amely képekkel is meg van támogatva.

A jelenetek jobban tetszettek nekik mint az interjús részek.

3. Hogyan fogadták a foglalkozást? (Örülnénk egy-egy idézhető mondatnak a résztvevőktől és/vagy fotónak!)

Sajnos fotót nem készítettünk, igyekszünk majd a következőkön ezt is megtenni.

Tetszett nekik a foglalkozás, várták, és aktívak voltak.

Figyeltek a film alatt, és dolgoztak a csoportmunkák során is, amely nem volt ismeretlen a számukra, mert drámán sok a kiscsoportos munka.

 
4.Mi volt a leghangsúlyosabb téma a foglalkozáson?


Ilyet nem tudunk kiemelni, amivel foglalkoztunk, az érdekelte őket, de egyiknél sem vonódtak be jobban vagy erőteljesebben.

Ami viszont érdekes volt, hogy egyik diák behozta azt az izgalmas kérdést, hogy van-e egyáltalán szándékom arra, hogy rendezzem a konfliktusaimat? Ez izgalmas kérdés, fontos vele foglalkozni, azt gondoljuk, hogy tünet-értékű, és az emberi kapcsolatok fontosságának és minőségének nap mint nap tapasztalható válságát jelzi.

Most idő hiányában nem tértünk ki rá részletesen, azt mondtuk, hogy a foglalkozásnak az a célja, hogy ha mégis akar foglalkozni a konfliktusaival, akkor tudjon, ismerjen erre vonatkozó módszereket.

 

5. Melyik gyakorlat vagy kérdéskör működött jól a foglakozáson, és melyik nem? Melyek voltak a csoportmunka jellegzetességei?

A konfliktus tüneteinek összeszedése nehezen indult be, mert inkább értékeléseket mondtak. Rá kellett vezetni őket arra, hogy adjanak leírást, és a tünet látható, hallható, érezhető jeleit, tüneteit fogalmazzák meg. Így ez a feladat a visszakérdezések miatt több időt vett igénybe a tervezettnél.

Az ehhez kapcsolódó fénymásolt anyagot kiosztottuk, a gyerekek elolvasták.

Kértük, hogy tegyenek fel kérdéseket, de nem volt kérdésük.

Azt feltételezzük, hogy azért nem kérdeztek, mert „sűrű és tömény” az összefoglaló, ahogy ez egy összefoglalótól elvárható.

Úgy gondoljuk, hogy fontos lett volna a közös értelmezés, amit idő hiányában nem tettünk meg.

Ugyanez igaz a másik fénymásolt anyag esetében is. Ezt az is bizonyítja, hogy a kívánatos megoldások gyűjtésekor nehezen találtak változatos formákat, és egy új megoldást említettek, a megbeszélést.

Abból is látszott, hogy a fénymásolattal nem tudtak sokan mit kezdeni, illetve nem tartották fontosnak, hasznosnak, hogy ott hagyták a teremben az óra végén, holott mondtuk, hogy ez az övék, vigyék haza.

Jól működtek a kiscsoportos feladatok (5.), sok esetet meséltek el egymásnak, de az új megoldások keresése még nehezen ment, ehhez szerintünk több idő kell, akár úgy, hogy a nagycsoportos esetismertetések során a filmre visszautalva keresünk közösen is megoldásokat.

 
Mivel a projektorunk vetítés közben leállt, és 20 percet veszítettünk az újraindítás miatt, nem volt idő a 6. és 7. feladatra, amit jobb híján hőmérőzéssel mértünk fel.

(Kéz magasságával jelezzék, hogy mennyire érzik konfliktusosnak az iskola légkörét, illetve, hogy mit gondolnak arról, hogy ha van konfliktus, akkor mennyire nézünk azokkal szembe vagy kerüljük el azokat.)

 
Ezekre a kérdésre vissza fogunk térni a következő drámaórán.

Szerencse, hogy tanítom őket, így nem okoz gondot, hogy folytatni fogjuk ill. visszatérünk az őket érdeklő dolgokra.

Így azt is megtudhatom, hogy 2 hét elteltével mire emlékeznek, mi maradt meg bennük.

6. Milyen volt a közös munka a vetítőpárjával?

Megbeszéltük a munka felosztását, és mivel mi négy éve ismerjük egymást, úgy döntöttünk, hogy Dani viszi szinte az összes feladatot, és én írom a flipchartra, így módomban áll visszakérdezni, pontosítani, összefoglalni.

Ezzel mintát szerettünk volna adni arra, hogy a tanár is lehet a diák segítője, és fel akartuk oldani a szokásos órai helyzetet, ahol a tanár viszi a folyamatot, még akkor is, mikor drámaóra van, és sokkal több a diákok megnyilvánulása és döntése mint más órákon.

Ezen kívül azt is reméltük, hogy ha Dani a vezető, a diákok a téma fontosságát jobban elfogadják, hiszen egy társuk is képviseli, felvállalja.

Arra is tudott figyelni, hogy a gyerekek számára mikor vált egy feladat megbeszélése hosszúvá vagy unalmassá.

A munka nagyon jól ment, bár nekem nagyon nehéz volt magam visszafogni (néha nem is tudtam) íródeákként. Külön kiemelném Dani időkeret jelzését és tartását, ami sokat segített abban, hogy le tudjuk zárni, le tudjuk kerekíteni a foglalkozást.

7. Mit tanácsolnátok más vetítőpároknak? Mit üzentek nekünk, a Foresee Kutatócsoportnak?

Tanács: inkább 3 órát tervezzetek be, főleg az elején, míg nincs sok tapasztalatotok.

Gondoljatok végig alternatív feladat-megoldásokat az „elúszások” elkerülésére. (Lásd fentebb: hőmérőzés) Gondoljátok ki, hogy ha valami kimarad, akkor mikor tudjátok pótolni, folytatni.

Mi egy nap alatt csináltuk végig a foglalkozást a felkészítő tréningen, és még ez a tempó is feszes volt.

A 150 perc kevés így első próbálkozás után, és az anyag minősége akár egy félnapos önálló tréninget - pl. of órák tömbösítésével – is megérne. Kár vele rohanni.

Dani javaslata a filmmel kapcsolatban: a diákos játszmákat le lehetne forgatni az adott intézmény diákjaival, ami plusz 2-3 óra munka, de közelebb hozza a tanulókhoz a filmet, így több jelenetet tudnak felidézni akár hetekkel később is. Persze ezt csak akkor érdemes, ha több osz