Vetítőpárunk diáktagja Hóbor Jani 20 éves roma származású diák, már egy szakmával a kezében, jelenleg érettségire felkészítő tagozaton tanul. Hatodik éve koptatja iskolánk padjait, igazán ismeri az itt kialakuló konfliktushelyzeteket. Janira jellemző a jó kommunikációs készség, a határozott véleményalkotás, a problémák helyes felmérése és mindezek mellett egészséges önértékeléssel rendelkezik. Igaz, időnként túl vehemensen próbálja bizonyítani az igazát, ezért aztán Ő maga is keveredik konfliktushelyzetekbe.

Jómagam 24. éve tanítok ebben az iskolában, a tavalyi tanévtől pedig gyermekvédelmi felelősként is dolgozom. Szívesen foglalkozom a tanórákon kívül is a diákokkal, legyen az tanulási segítség, vagy „csak” beszélgetés. Jani korábban tanítványom volt, kölcsönösen kedveljük és tiszteljük egymást.

A vetítést egy tízedik osztályos csoportnak tartottuk meg, egy dupla kommunikáció órát „kölcsönkérve”. A csoport létszáma 12 fő, lányok és fiúk vegyesen, 15-től 18 évesig. A diákok nagy érdeklődéssel várták a számukra szokatlan szituációban kezdődő órát. Igen gyorsan eljutottunk a konfliktus fogalmának megfogalmazásáig. Kisebb nehézséget okozott, hogy konfliktusaikat a szereplő személyeket konkrétan megnevezve mondták el. Miután ezt leküzdöttük, várakozással tekintettek a film megnézése elé.

A film után jó kis beszélgetés alakult ki arról, hogy vajon az itteni konfliktusok is kezelhetőek-e a filmben bemutatott módon. Ezen persze kisebb vita alakult ki, és arra jutottunk, hogy ehhez erős szemléletváltásra van szükség minden oldalról. Tekintettel arra, hogy jól elment az idő a film és ennek kapcsán a helyi konfliktusok elemzésével, csoportmunkára nem került sor. Ennek hiányát nem nagyon éreztük, mivel a létszám amúgy sem volt túl nagy.

A film nagyobbrészt tetszett a résztvevőknek, elsősorban azért, mert úgy érezték, hogy hasonló helyzetek teremtődnek nálunk is. A bocsánatkéréssel kapcsolatban hangzott el az egyik fiú szájából a következő megjegyzés: „ A bocsánatkérés egyenlő a bűntudattal, ha bocsánatot kérek, akkor elgondolkodom azon, hogy mit tettem rosszul.” Volt olyan megjegyzés is, ami arra utalt, hogy némelyeknek sokkal természetesebb a büntetés, mint a jóvátétel. Ugyanakkor azonban volt, aki egyértelműen megalázónak érezte a bocsánatkérést.

Akadt olyan diák, aki, talán a film hatására, beismerte, hogy nem igazán jól kezelte eddig a kialakuló konfliktusait. Jóleső érzés volt hallani, amikor az egyik leány azt mondta a záró körben, hogy megpróbálja konfliktusait a jövőben jobban kezelni. Szintén jó volt hallani azt, mikor egy másik diák kifejtette, hogy az volta legjobb, hogy őszintén lehetett véleményt mondani. Többen érdeklődtek, hogy lesz-e következő alkalom, és ha igen, akkor mikor?!

Miután ezt a blogot is közösen próbáljuk megfogalmazni, ezért bizton állíthatom, hogy vetítőpárommal a közös munkában jól kiegészítettük és még fogjuk is egymást.

A továbbiakban, ha nem is ebben a tanévben, folytatni kívánjuk a közös munkát.