Az egyesült királysági modell és a súlyos esetek
•    2004., Home Office (Belügyminisztérium): Útmutató a legjobb gyakorlatokról (alapvető, országos szintű szabályozás)
•    A helyreállító igazságszolgáltatás alkalmazására az áldozat és a tettes ez irányú igénye esetén kerül sor
•    Különbségtétel az egyes esettípusok között (elsősorban fiatalkorúak esetén)
•    Helyreállító jellegű megközelítés: nevelés és tágabb közösség
•    Súlyos és összetett ügyek
•    Nagyobb kockázat és sebezhetőség
•    Tapasztaltabb szakemberekre van szükség
•    Többnyire szabadságvesztés vagy feltételes szabadság alatt

A helyreállító igazságszolgáltatás jogi keretei
•    Integrált, párhuzamos vagy megtűrt?
•    A fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszere integrált, de nem esik szó vele kapcsolatban a helyreállító igazságszolgáltatásról:
„a bíróság az elkövető büntetőjogi felelősségét megállapító ítéletben arra kötelezi az elkövetőt..."
„Ha a bíróság nem rendelkezik a jóvátételről egy olyan esetben, amelyben lehetősége lenne rá, a döntését köteles megindokolni."
•    A felnőttek igazságszolgáltatási rendszerében: pusztán lehetőség, bizonytalan, a párfogói felügyelet mérlegelési jogköre széles.
Pl.: közösségi büntetések és felfüggesztett büntetések:  „a bíróság további feladatok elvégzésére kötelezheti az elkövetőt”
•    A jogszabály szövege közvetlenül nem említi a helyreállító igazságszolgáltatást.
„jóvátétel”/„anyagi vagy egyéb jóvátétel”/„mediációs ülések”/„ingyenes munkavégzés”/„olyan jóvátételi vagy egyéb tevékenység, amely révén az elkövető és a bűncselekménnyel érintett személyek kapcsolatba kerülnek”

A helyreállító igazságszolgáltatás és az ítélkezési kultúra
•    A büntető igazságszolgáltatás szervei: rendőrség, ügyészség, pártfogó felügyelet, szociális munkások, büntetés-végrehajtás, bíróságok. Ezek az intézmények és személyek mind közhatalmat gyakorolnak, és a saját befolyási területükön meghatározzák az eljárás menetét.
•    A helyreállító igazságszolgáltatás során a facilitátornak le kell mondania erről a hatalomról, mert csak így tudja eredményesen segíteni a feleket az egyezségkötésben.
•    A helyreállító igazságszolgáltatás az önkéntességen, a pártatlanságon, a bizalmasságon és a választás szabadságán alapszik.
•    A hagyományos igazságszolgáltatás az áldozatot pusztán tanúkét kezeli, és csak addig figyel rá, amíg van szerepe az eljárásban; amint betöltötte a funkcióját, a bíróság elbocsátja. Az áldozatnak „nem lehet szerepe az ítélethozatalban”.
•    Az áldozat és a tettes egész másként élik meg a büntetőeljárást és annak menetét.

Példák az ítélethirdetést követő szakaszból
•    Felfüggesztett szabadságvesztés: a bíró előír egy konkrét tevékenységet, pl. „az elkövető köteles az előírások szerint részt venni a helyreállító igazságszolgáltatási eljárásban”, majd később beszámoló a bíróságnak
•    Csoportmunka a börtönben: „pótáldozatok” segítségével, fiatalkorúak börtönében, rablás/testi sértés miatt szabadságvesztésre ítélt fiatalkorúakkal, áldozat-elkövető kapcsolatokra szakosodott, a londoni pártfogó felügyeletnél dolgozó mediátorok részvételével
•    Az áldozat kezdeményezése: a szabadságvesztés letöltése idején az áldozat lánytestvére (az áldozat kómába esett a támadás után, és azóta meghalt) el szeretné mondani az elkövetőnek, hogy milyen személyes következményekkel járt a tettes cselekménye.
•    Az elkövető kezdeményezése: a szabadságvesztés letöltése idején, feltételes szabadság során vagy szabadlábra helyezés után; a börtön áldozati szempontú programjával való együttműködés eredményeként
•    Az emberi jogokról szóló 1998-as törvény, 10. §: A véleménynyilvánítás szabadsága:
„A véleménynyilvánítás szabadsága mindenkit megillet. Ez alapján mindenki jogosult az önálló véleményalkotásra, valamint arra, hogy hozzáférjen információkhoz és továbbítson információkat anélkül, hogy ebbe bármilyen állami szerv beavatkozna." "

Az előadás teljes anyaga letölthető innen.