2010 áprilisában Negrea Vidia, a Közösségi szolgáltatások Alapítványa Magyarország igazgatója, négy budapesti ifjúsági otthonban tartott bemutatót helyreállító konferenciák tartásval kapcsolatban. Ám ez csak kis része annak a munkának amit a helyreállító szemlélet magyarországi meghonosítása érdekében végez, és amelynek során kiemelt szerepet kapnak az iskolák és a börtönök.

A következő link három, Negreanak a resztoratív gyakorlatok magyarországi meghonosítását célzó munkásságát bemutató cikkre vezet.

Az utóbbi időben munkájához mind az Igazságügyminisztérium, mind Budapest önkormányzata támogatta a munkáját, többek közt az a projektet, amelynek során a gyermekek és fiatalok körében tapasztalható agresszió csökkentése érdekében resztoratív szemléletet igyekszik meghonosítani hat nagyvárosi középiskolában.

Kezdetben az érintett középiskolák vezetői nem voltak lelkesek az ötlet iránt, de egy kiemelkedően sikeres eset folytán megváltoztatták a véleményüket.

Az érintett ügy főszereplői olyan fiatalok, aki nap mint nap együtt jártak metróval ugyanabba a szakközépiskolába, és egy veszélyes bátorságpróbával ütötték el az időt eközben. A próba lényege egymásnak a sínek közé lökése, és utolsó pillanatban történő visszarántása volt.

Bár senki sem sérült meg, a biztonsági őr látta az eseményt, és felvette a kapcsolatot a diákok igazgatójával, aki, miután senki nem vállalt felelősséget az esetért, Nereahoz fordult.

Mikor Negrea ellátogatott az érintett iskolába, azt tapasztalta, hogy rémes állapotok uralkodnak. A teljes közösségen eluralkodott a közöny, az elégedetlenség, és a diákok kisebb-nagyobb csínytevései mindennaposak voltak. Negrea a probléma megoldására négy hetet kapott, heti másfél órát. A helyzet közvetlen megoldása helyett úgy döntött, megpróbál inkább közösséget építeni a tanárokból és a diákokból.

Különféle játékok és kommunikációs gyakorlatok segítségével a harmadik hétre oda jutott, hogy a fiatalok lelkesen várták a találkozókat, maguk rendezték be a termet, és a harmadik hét végére a legszkeptikusabb tanár is csatlakozott a körbe, és lassan kialakult a közösség ami mindaddig annyira hiányzott az iskolából.

Egy tanárokból és diákokból álló csoport végül egy, a jövőbeni lépéseket tartalmazó tervet készített. A terv részét képezték a heti rendszerességgel tartott resztoratív találkozók szakemberek, tanárok és diákok részvételével épp úgy, mint egy szülői értekezlet megszervezése, melyen resztoratív kérdések kerültek terítékre: Mi történt? Mi járt a fejedben akkor? Milyen gondolatok járnak a fejedben ha most gondolsz az esetre? Hogyan tennéd jóvá az esetet? Kit és hogyan érintett amit tettél?

A szülői értekezleten a diákok vázolták a helyzetet szüleiknek, akik azonnal vádaskodni kezdtek, és büntetést helyeztek kilátásba, sőt, kísérőtanárt követeltek a fiatalok mellé az utazás idejére. A fiatalok jelezték, hogy a lényeg nem ez, hanem az, hogy megváltoztak, és beleegyeztek, hogy hetente jelentést készítenek az utazásaikról.

Egy hónapon át a fiatalok problémamentesen közlekedtek, és az ügy sikeres megoldása felkeltette az érdeklődést a resztoratív technikák iránt más budapesti iskolákban is.

2010 áprilisára az első négy iskola amely beemelte gyakorlatai közé a resztoratív technikákat, nagyon pozitív visszajelzésekkel szolgáltak, bár konkrét adatok még nem érhetőek el.

A teljes, angol nyelvű cikk pdf formátumban elérhető itt.

Source: International Institute for Restorational Practices