Az „igazság” fogalma, ahogyan azt a hagyományos, büntető szemléletű rendszer értelmezi, gyakran eltér attól, amit az áldozatok értenek e fogalom alatt. Az Egyesült Királyságban az igazságszolgáltatási rendszer a megtorlásra, vagyis az elkövető által okozott sérelem megállapítására és az ennek megfelelő büntetés kiszabására épül, ám ennek eredménye nem minden esetben fedi az áldozat vagy az elkövető igényeit olyan mértékben, mint amennyire erre a helyreállító igazságszolgáltatás képes lenne. A két szemlélet közötti különbséget látványosan jelzi az általuk használt terminológia. A büntető igazságszolgáltatás olyan fogalmakkal operál, mint a büntetés, zéró tolerancia, bűnöző alkat; míg a helyreállító igazságszolgáltatás olyan szavakat használ, mint a támogatás, a társadalmi igazságszolgáltatás vagy a gyógyítás.

Ami az értékrendet illeti, a helyreállító igazságszolgáltatás nagy ígéreteket hordoz, amennyiben a közösségi kötelékek gyógyítását és megerősítését támogatja azáltal, hogy igyekszik helyrehozni a bűncselekmény nyomán az áldozat és a közösség által elszenvedett károkat. A személyes találkozás és kommunikáció lehetővé teszi a felek igényeit és lehetőségeit megfelelően tükröző megállapodások rugalmas kidolgozását és a hagyományos eljárásoknál kreatívabb megoldások alkalmazását.

A helyreállító igazságszolgáltatás és fiatalkorú elkövetők

A bűncselekményekről és kihágásokról szóló törvény (Crime and Disorder Act. 1998) létrehozta a Fiatalkorúak Igazságszolgáltatási Tanácsát (Youth Justice Board), amelynek feladata a fiatalkorú bűnelkövetőkkel végzett munka áttekintése és fiatalkorú elkövetőket segítő csoportok (FESCs) felállítása. A törvény konkrét célokat is meghatározott, nevezetesen az áldozatok bevonását resztoratív folyamatokba a releváns esetek 25%-ában, valamint azt. hogy a helyreállító folyamatokban részt vevő áldozatok 85%-a elégedett legyen a végeredménnyel. Számos olyan szankció típus létezik, amely lehetővé teszi helyreállító szemléletű elemek alkalmazását.

A fiatalkorúak igazságszolgáltatásáról és a bűnügyi bizonyítékokról szóló törvény (Youth Justice and Criminal Evidence Act, 1999) új elsődleges megoldást vezetett be, a „helyreállító folyamatra utalás" intézményét, amelyet olyan esetekben kell alkalmazni, amelyekben az elkövető 10-17 éves, beismeri bűnösségét, és első alkalommal ítéli el a híróság. A megoldás lényege az, hogy az elkövetőt egy fiatalkorú elkövetőkkel foglalkozó bizottsághoz utalják. A bizottságok munkája „a helyreállító igazságszolgáltatás koncepciójának alapelvein nyugszik, amelyek a helyreállítás, a reintegráció és a felelősségvállalás" (Home Office 1997). A helyreállító folyamatra utalás alkalmazása minden olyan esetben kötelező, amikor a fiatalkorú elkövetőt első alkalommal ítéli el a bíróság és az bűnösnek vallja magát. A bíróság a bűncselekmény súlyosságától függően 3-12 hónap közötti időtartamra utalhatja az ügyet helyreállító folyamatra, és meg kell határoznia, hogy mennyi ideig érvényes a folyamat során kidolgozott megállapodás. A fiatalkorú elkövetőkkel foglalkozó bizottságok egy FESCs-tagból és a helyi közösségi bizottság legalább két tagjából állnak. Utóbbiak bevonásának célja az. hogy a helyi közösségek részt vegyenek a fiatal elkövetőkkel kapcsolatos problémák kezelésében és megoldásában. A bizottsági megbeszélésekre más személyeket is meg lehet hívni (a részvétel csak önkéntes lehet).

A találkozókon a következő személyek vehetnek részt:
- az áldozat vagy a tágabb értelemben vett közösség egy képviselője;
- egy áldozatsegítő;
- a fiatal elkövető támogatója;
- bárki más, aki a bizottság megítélése szerint „pozitív hatással lehet" az elkövetőre;   - szükség esetén jeltolmács vagy tolmács;
- az áldozatot „megszemélyesítő" személy.

Az első megbeszélés célja egy megállapodás kidolgozása, valamint lehetőség biztosítása arra, hogy az áldozat és az elkövető találkozzon, és megosszák egymással érzéseiket és gondolataikat a bűncselekménnyel kapcsolatban (amennyiben az áldozat élni kíván ezzel a lehetőséggel). Ha nem születik megállapodás, vagy az elkövető nem hajlandó aláírni az elkészült megállapodást, akkor az ügy visszakerül a hagyományos büntetőeljárás keretei közé. A FESCs feladata az, hogy figyelemmel kísérje a megállapodás tartalmát, és dokumentálja, hogy az elkövető betartja-e az abban rögzített vállalásait.
A bizottságnak a teljesítési időszak során legalább egyszer találkoznia kell az elkövetővel, hogy az időközben elért eredményeket megbeszéljék. Célszerű az első ilyen megbeszélést egy hónap elteltével, a továbbiakat pedig a teljesítési időszak alatt legalább negyedévente megtartani.

További bizottsági találkozókra kerül sor, ha az elkövető szeretne változtatni a megállapodás feltételein, vagy szeretné érvényteleníteni azt, illetve ha a FESCs megítélése szerint az elkövető megsértette a megállapodásban rögzített feltételeket. Ha a teljesítési időszak sikeresen lezárult, a bűnelkövetők rehabilitációjáról szóló törvény (1974) szerint az elkövető hivatalosan letöltötte büntetését, és büntetlen előéletűnek minősül.

Működik a módszer?

Érvek

- Az elkövető aktívan részt vesz a folyamatban (nem irányított megbeszélés).
- Az áldozat számára jó érzés, hogy elmondhatja gondolatait és érzéseit.
- Az áldozat és az elkövető között nem marad rendezetlen kérdés (például hogyan viselkedjenek, ha az utcán találkoznak).
- A módszer az anyagi szempontok mellett az áldozatok emocionális igényeit is figyelembe veszi. Egyes áldozatok számára jó érzés, hogy ténylegesen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az elkövető megváltozzon, negatív élményük ezáltal pozitív élménnyé alakul át. Az elkövetőre nagyobb hatással van a folyamat, mint a formális büntetőeljárás és büntetés.
- Az elkövetőt ténylegesen változásra motiválhatja a folyamat, amit annak tudata is megerősít, hogy a társadalom kész arra, hogy visszafogadja öt.

Ellenérvek

- Kevés idő áll rendelkezésre a kommunikációra az áldozattal az ítélethirdetés és az első bizottsági találkozó között.
- Az áldozattal való kommunikáció költségei (erőforrásai).
- Vajon tényleg helyreállító hatást gyakorol, ha az elkövető nem szólhat bele abba, hogy az áldozat megjelenik-e a találkozón?
- A bizottsági tagok képzése rövid - hét nap, és ezen belül mindössze egy alkalommal foglalkoznak a helyreállító igazságszolgáltatással - elegendő ez? (a resztoratív szakemberek a helyreállító igazságszolgáltatással kapcsolatos 4 napos képzésen vesznek részt).
- A bizottsági tagok nem vesznek részt a felek felkészítésében - a mi kapcsolatépítési lehetőségeinkre építenek.

***
Résztvevői elégedettség: Az áldozatok és az elkövetők 73-90%-a jelezte, hogy elégedett a folyamattal és annak végeredményével. Szintén sokan 175-95%) nyilatkoztak úgy, hogy a mediáció és a konferenciák lebonyolítása tisztességes volt (Umbreit, Vos és Coates, 2006);
Visszaesés: A Restorative Justice Center 41 olyan tanulmányról számol be, amelyek szerint a helyreállító folyamatok alkalmazása bizonyítottan csökkentette a visszaesési arányt. Egy metaanalízis 14 tanulmány eredményeit vizsgálta, amelyekben összesen 9.000 fiatalkorú volt érintett. Az eredmények szerint az áldozat-elkövető mediáció alkalmazása 26%-kal csökkentette a visszaesések számát. Gyakori volt, hogy ha egy az áldozat-el kővető mediációban résztvevő elkövető mégis visszaesett, a korábbinál kisebb súlyú bűncselekményt követett el (Nugent, Williams és Umbreit 2003). A Védelmi Minisztérium 2006-os, fiatalkorú visszaesőkkel kapcsolatos statisztikai adatai szerint egyéves időszakot vizsgálva a visszaesési arány 43% volt a helyreállító folyamatra utalt ügyekben, míg 55% a bírságok, 62% a cselekvési terv elrendelések és 77% a szabadságvesztések esetén.
***

A jövőre vonatkozó kilátások

A helyreállító igazságszolgáltatás továbbra is kiemelt szerepet játszik a fiatalkorúakkal foglalkozó igazságszolgáltatás területén, de még sokat kell tenni azért, hogya FESCs-csoportok a lehető legnagyobb hatékonysággal működjenek, és elérjék a kitűzött célokat. 2009-ben vezették be az átdolgozott nemzeti előírásokat, amelyek értelmében jelentős FESCs-erőforrásokat kell szánni az olyan esetekre, amelyekben különösen nagy a visszaesés kockázata (”arányos megközelítés elve"). Ez azt is szükségessé teszi, hogy a FESCs-csoportok számos különböző resztoratív eljárást alkalmazzanak azzal a céllal, hogy az áldozatok részt vegyenek a folyamatban, az áldozat és a közösség által elszenvedett sérelem pedig valóban jóvátételt nyerjen.

A felülvizsgált, Hatásos gyakorlatok kulcsfontosságú tényezői című iránymutatás ajánlása szerint a gyakorlati szakembereknek a személyes találkozókat olyan esetekben kell előnyben részesíteniük, amikor az áldozat természetes személy, és mind az áldozat, mind az elkövető preferálja ezt a megoldást. A helyreállító folyamatokra való felkészülés során az áldozat és az elkövető számára egyaránt biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy találkozzanak egy resztoratív gyakorlatokban járatos szakemberrel, továbbá a helyreállító folyamatokat az áldozattal együttműködve, annak szempontjait és véleményét figyelembe véve kell kialakítani. Rendszeresen ellenőrizni kell az áldozatok elégedettségét.

A fiatalkorúk igazságszolgáltatási rendszere az Egyesült Királyságban valamennyi bűncselekménytípussal kapcsolatban alkalmazza a helyreállító igazságszolgáltatás gyakorlatait a vádemelést megelőző szakaszban, illetve a büntetőeljárás alternatívájaként, vagy akár súlyosabb esetekben is, amikor az elkövetőt szabadságvesztésre ítélik.

"A helyreállító igazságszolgáltatás jó európai gyakorlatai a büntetőeljárásban" című konferencián elhangzott előadás. A konferencia teljes anyaga letölthető itt.