E tanulmánykötet az Európai Bizottság Criminal Justice 2008 Programja által támogatott "Mediáció és Helyreállító Igazságszolgáltatás a Büntetés-végrehajtásban" című projekt (MEREPS: JLS/2008/JPEN015-30-CE-0267156/00-39) keretén belül született meg.
A könyv a magyar és a nemzetközi partnerek három éven keresztül megvalósított munkájának összegzését, eredményeit, tanulságait, tapasztalatait és javaslatait foglalja össze.
Martin Wright bevezető szavai után elsőként - Barabás Tünde és Windt Szandra tanulmányain keresztül - az Országos Kriminológiai Intézet több éves empirikus kutatásainak hátteréről, a vizsgálat különböző célcsoportjainak, módszereinek összegzéséről, és mindezek alapján a magyar börtönmediáció lehetőségeiről kaphat képet az érdeklődő. Ennek során bemutatjuk a a balassagyarmati és tököli bv. intézetekben lefolytatott vizsgálat eredményeit, megismerhetjük az elítéltek érzéseit, körülményeit és hozzáállásukat a megbánáshoz, a hazai börtönrendszer kínálta kereteket és a börtönökben dolgozók attitűdjeit. A sértetti fórumok és kutatás alapján olvashatunk a sértetti igényekről is.
Ezt követi Szegő Dóra és Fellegi Borbála (Foresee Kutatócsoport) kvalitatív folyamatkövető vizsgálatának tanulmánya. A mélyinterjúkra és résztvevői megfigyelésekre épülő vizsgálat az egy éves magyarországi mediációs kísérleti projekt bemutatása: azok a nehézségek, (rész)sikerek, a börtön hétköznapjaiban felmerülő, megoldandó, leküzdendő feladatok feltárása, amelyek a börtönmediáció hazai alkalmazásának alapjait jelentik majd. A kísérlet a resztoratív szemlélet magyarországi büntetés-végrehajtási intézményekben való alkalmazhatóságát tesztelte: hogyan vezethetők be a resztoratív alapelveket képviselő gyakorlatok a bv-be, milyen intézményes, jogi és személyi feltételek támogatják, és melyek a nehezítő, sajátos feltételek. A tanulmány egyrészről értékeli a kísérleti programot, a megvalósult eseteket, a résztvevők visszajelzéseit, az ügyek jellegét és kimenetelét. Másrészt a tanulmány átfogó képet nyújt a börtön belső dinamikáiról, működési mechanizmusairól, a személyzet attitűdjeiről, és arról, e világba miként illeszthető be a resztorativitás szemlélete és gyakorlata.
Mindezeket a gyakorló ügyész, Szűcs András, a Legfőbb Ügyészség ügyészének értékelése zárja a jelenlegi jogszabályi környezetben megvalósítható, bv. mediáció alkalmazásához szükséges jogi és intézményi keretek kínálta lehetőségekről.
A nemzetközi partnerek kutatásainak bemutatása az Angliában végzett, fiatalkorúakra fókuszáló tanulmánnyal kezdődik. Theo Gavrielides, az IARS igazgatójának tanulmánya szerint Nagy-Britanniában a resztoratív eszközök bevezetése és alkalmazása korántsem ütközik annyi jogi korlátba (eltérően a kontinens országaitól), így jelentősen előttünk járnak a resztoratív eszközök bevezetése és alkalmazása területén. Mindez segítheti, hogy a brit tapasztalatok irányadóként jelenhessenek meg a bv. mediáció hazai bevezetése során. A tanulmány azonban ennél messzebbre tekint, és jóval szélesebb spektrumban mutatja be a világ különböző börtöneiben futó helyreállító szemléletű programokat, elsősorban a fiatalkorú elkövetők körében. A tanulmány szól az angliai szakemberek körében végzett kutatásról, és ajánlásokat fogalmaz meg a helyreállító szemlélet alkalmazására a büntetés-végrehajtásban.
Ezt követően Arthur Hartmann (a brémai Közigazgatási Főiskola professzora) és az általa vezetett kutatócsoport tanulmányában a német vizsgálat, illetve kísérleti projekt keretében elért eredményekről olvashatunk. Megismerhetjük a németországi szövetségi és brémai tartományi szabályok bonyolult rendszerét, a helyreállító igazságszolgáltatás keretfeltételeit, és jelenlegi német gyakorlatát. A tanulmányban részletesen olvashatunk a brémai egyetem által végzett kutatásról és a brémai Oslebshausenben található büntetés-végrehajtási intézetben ezt követően lefolytatott modellkísérlet eredményeiről.
A kötet zárótanulmánya a Belgiumban már implementált, és jól működő börtönmediáció történetét és lehetőségeit mutatja be: a Leuveni Egyetem professzora, Ivo Aertsen tanulmánya egyrészt a belgiumi jogi környezetet és legfrissebb jogi szabályozást tárja fel, másrészt képet nyújt a strukturális korlátokról és nehézségekről, valamint a jó gyakorlatokról és a fejlesztés további irányairól.
A kötet különlegessége, hogy az utolsó részben három olyan esettanulmányt is tartalmaz (Els Gossens, a belgiumi Suggnomé szervezet mediátorának esete, Negrea Vidia, az IIRP magyarországi szervezetének vezetőjének, ill. a KIMISZ áldozatsegítő pszichológusának családi csoport-konferencia esete, valamint Szegő Dóra és Fellegi Borbála esettanulmánya), amelyek „valódi”, sikeresen záródó, nagyon súlyos ügyek resztoratív szemléletű megoldását példázzák az előkészítéstől a lezárásig.
E tanulmánykötet aprónak tűnik, de jelentős mérföldkövet jelenthet a helyreállító igazságszolgáltatás mediációs és konferencia módszereinek sikeres adaptálásában és alkalmazásában a büntetés-végrehajtási rendszer keretén belül. Reméljük, az itt olvasható tanulmányok segíthetnek a különböző, resztoratív szemléletű programok és modellek megismertetésében. És talán ahhoz is hozzájárulhatnak, hogy elgondolkozzunk olyan programokon, amelyek lehetővé teszik, hogy súlyos bűncselekmény érintettjei egy asztalhoz üljenek, beszéljenek a számukra fontos kérdésekről, és közösen gondolkozzanak a valamennyiük számára megnyugvást hozó megoldásokon.
A kötet korlátozott számban ingyenesen átvehető Budapesten az Országos Kriminológiai Intézetben (1122 Budapest, Maros u. 6/a). Amennyiben szeretne kötetet átvenni, kérjük, jelezze igényét Dr. Windt Szandra, az OKRI kutatója felé ([email protected], 06 1 356 7566).
A MAGYAR nyelvű kötet teljes szövege innen letölthető (pdf formátumban).
Az ANGOL nyelvű kötet teljes szövege innen letölthető (pdf formátumban).
Nincsenek üzenetek